A tápegység feladata, hogy a hálózati feszültséget a rá csatlakozó hardverek számára megkívánt feszültségűre alakítsa. A 220 V váltakozóáramból (magyarországon a szabvány villamos hálózat 230 V-os és 50 Hz váltakozó feszültséget szolgáltat) egyenáramot állít elő, szűri és bizonyos mértékig védi a hirtelen feszültség ingadozásoktól az alkatrészeket. Mivel rengeteg olyan alkatrész van a számítógépben, ami már a legkisebb feszültségingadozástól tönkremegy, ezért a tápnak stabilnak is kell lennie. A tápegységekkel szembeni követelményeket az ATX szabvány rögzíti. Ebben rögzítve vannak a főbb jellemzők:
- Rögzítési pontok
- Méretek
- Csatlakozók típusai
- Teljesítményszintek
- Feszültségszintek (áramerősségek)
- Szükséges szolgáltatások
A szabvány szerint ötféle feszültségszint szükséges, amit a tápegységnek tudnia kell. Ezek a következők:
- +12V1
- +12v2
- +5V
- +3,3V
- -12V
- +5VSB
Természetesen ennél több úgynevezett ág is található egyes tápegységekben, de a szabvány szerint a fentebb felsorolt értékeket mindegyiknek tudnia kell. Minden hardver számára más és más csatlakozó típus biztosítja az áramellátást. Ezeket szintén a szabvány rögzíti. Nézzük milyen csatlakozó típusokat találhatunk:
- Alaplapi csatlakozó (20+4 vagy 24 tűs)
- 6-8 tűs 12V-os csatlakozók
- 4 tűs csatlakozó (perifériák)
- SATA
- PCIe
- Floppy
A tápok különböző teljesítményűek lehetnek. Minél több hardver van egy gépben, annál több áramot vesz fel, ezért a teljesítményüknek is igazodni kell az adott számítógéphez. Kisebb teljesítményű táppal találkozunk az otthoni számítógépben, de egy komolyabb szervernél már igen nagy teljesítményűt kell szerelni az áramfelvétel miatt. A megnövekedett teljesítmény viszont hőt termel amit a tápba épített ventillátorral vezetnek el.